Egyedülálló felajánlást tett 23 festő a Dél-pesti Centrumkórház onkológiájának: az osztályhoz tartozó hospice részleg új épületébe 65 olyan eredeti festményt adományoztak, amelyeket kimondottan a hospice számára festettek meg.
A közel három hónapon át tartó alkotási folyamat közben egyeztettek szakorvosokkal és pszichológusokkal is, hogy célzottan olyan képek születhessenek, amelyek szín- és formavilágukkal, hangulatukkal segítségére lehetnek a betegeknek és az őket ápoló dolgozóknak is. Az alkotók között van nemcsak hivatásos festő, hanem civilben varrónő, építész, újságíró, közgazdász, tanár és menedzser is. Akadt akit az motivált, hogy korábban már dolgozott hospice osztályon, de ecsetet fogott egykori daganatos beteg is, hogy a nővéreknek alkosson, amiért számára – igaz, hogy mások és máshol – annak idején olyan sok segítséget adtak a gyógyuláshoz.
– Szeretnénk, ha nemcsak esztétikai élményt, hanem segítséget is adhatnának a képeink. Hitvallásunk szerint az alkotások, illetve általában a művészet által teremtett értékek elsősorban nem galériák, steril kiállítóhelyek vagy múzeumok falaira valók, hanem olyan közösségi helyszínekre, ahol azokat nemcsak megnézni, de igazán használni is lehet. Ahol életre kelhetnek, segítséget nyújthatnak. Nemcsak önmagunkat szeretnénk kifejezni a képeink által, s „csak úgy festeni bele a világba”, hanem tudatosan kerestünk olyan hely- színt, ahol az alkotások embereket szolgálhatnak – vallja Kozári Kata főszervező.
A festők az alkotási folyamat során számos alkalommal találkoztak, hosszasan beszélgettek, elemezték, értelmezték, közösen alakították a hétről-hétre kibontakozó festményeket. Aki nem tudott személyesen jelen lenni, telefonon, interneten kapcsolódott be: a fővárosi és Pest megyei festőkön túl Komáromban, Pécsen, Szombathelyen, de még Ausztráliában is festettek a hospice betegei számára. Az alkotók azt is fontosnak tartották, hogy az elkészülő művek ne csak önmagukban álljanak, hanem egymásra is hatva töltsék be élettel a hospice tereit, folyosóit, kórtermeit. Végül összesen 65 festmény készült el és került fel a falakra.
– A természeti képek azt sugallják, hogy az ember a születésével és a halálával ennek a rendszernek a természetes része – fogalmaz a festményekről Kozlovsky Éva, a hospice részleg klinikai szakpszichológusa.
A festmények nem konkrét formákat ábrázoló csendéletek, hanem olyan alkotások, amelyek teret engednek a fantáziának, a személyes értelmezésnek. A szobákba került képek színei nem tolakodóak, nem vibrálnak, nem követelnek állandó figyelmet, viszont ha arra nyitott a befogadó, lehetőséget adnak az elmélyülésre, arra hogy egy másik beteg mást lásson bele vagy akár ugyanaz az ember egy másik napon egy más történetet vetítsen ki képzeletében a festményre. A képek a tudatalattira hatva azoknak a betegeknek is javíthatnak a hangulatán, akik egyébként nem érdeklődnek a festészet iránt vagy már nem foglalkoztatja őket a környezetük.
A kulturált környezet segít megőrizni az emberi méltóságot. Mivel a hospice részlegen nincs gyógyító tevékenység, egyetlen cél a panaszok mérséklése, a fájdalommentesség biztosítása, az odaforduló érzelmi támogatás, ezért kiemelten fontos, hogy a lehetőségekhez képest komfortosan, otthonosan érezzék magukat a betegek és az őket látogató, őket az útjukon végigkísérő hozzátartozók.